FN Blog / Fociblog / Rudi bácsi köszönjük!
Nyomtatás Betűméret
Rudi bácsi köszönjük! 2008-09-23 21:42:59
Ismét egy szomorú hír, ismét távozott egy legenda. 86 éves korában elhunyt Illovszky Rudolf, a Vasas egykori játékosa, majd edzője, később szakmai igazgatója... Gyászol a Vasas család. Mi pedig egy videóval emlékezünk meg „Rudi bácsiról”.

 

Nem szeret az ember ilyesmiről írni. Pedig néha sajnos muszáj. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy látjuk/láttuk magunk körül a nagy öregeket és igazából nem hisszük el, hogy egyszer tényleg búcsút kell majd vennünk tőlük. Így voltunk Rudi bácsival is. Teltek az évek és valahol azért tudtuk, hogy egyszer eljön a búcsú pillanata, de mindig azt hittük, hogy még hosszú évek fognak eltelni addig. Nem hittük, hogy egyszer Rudi bácsi is elmegy. Hiába tudtuk, nem hittük el. Talán abban bíztunk, hogy ha egyszer jön a vén kaszás, akkor Rudi bácsi ráripakodik és legfeljebb futtat vele három kört a pálya körül.

Aztán most mégiscsak itt állunk, értetlenül, hitetlenkedve. Egy hete kórházba került Rudi bácsi, tüdőgyulladással. Vártuk a hírt, hogy javul az állapota, hogy erősödik az „öreg”, meg, hogy mikor hagyhatja el a kórházat. De a hír nem jött. És már ő sem jön többet... Elköltözött. El az égi futballpályákra, hogy csatlakozzon régi társaihoz. A többi nagy öreghez odaát. Nem halt meg, csak elköltözött. Fogta a csukáját, vállára dobta a mezét, talán még hátra is nézett, vissza ránk, aztán elindult, hogy pályára lépjen odaát.


Egy tavalyi interjú a sport tv-n:





Illovszky Rudolf (1922. február 21., Budapest - 2008. szeptember 23., Budapest)

Az elemi és a polgári iskola elvégzése után kezdetben autógumi-javító volt, majd később villanyhegesztőnek tanult. Iskoláinak elvégzése Csepelen kezdett el dolgozni. Emellett 1933-ban kezdte el a labdarúgást az MTK-ban, majd 1941-ben leigazolta a Budapesti Vasas, ahol visszavonulásáig futballozott. 270 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, ahol 87 gólt lőtt. 1945-ben játszott először a magyar labdarúgó-válogatottban, pályafutása során bár többször volt kerettag, összesen csak három alkalommal szerepelt a válogatottban. Stílusát a balszélsőkre jellemző gyorsaság fémjelezte, de a kor nagy labdarúgói mellett nem fért már a magyar labdarúgó-válogatottba. 1955-ben vonult vissza az aktív pályafutástól.
Már játékosként is elvállalta a Vasas serdülő és utánpótlás csapatainak edzését, szakedzői oklevelet 1957-ben szerzett. 1957-ben lett először a Budapesti Vasas vezetőedzője, amikor elődjét, Baróti Lajost kinevezték szövetségi kapitánnyá. Illovszky vezetésével a csapat történetének legsikeresebb időszakát élte át. 1961-ben szerezte meg a csapat második bajnoki címét, melyet 1962-ben sikerült a Vasasnak megvédenie.
1963-ban korábbi edzője, Baróti Lajos akkori szövetségi kapitány magához hívta a magyar labdarúgó-válogatotthoz pályaedzőnek, emiatt elhagyta a Vasast, de 1965-ben rövid időre újra a csapat vezetőedzője volt és megszerezte újabb bajnokságát. 1966-ban kinevezték a magyar válogatott szövetségi kapitányává, de egy év után lemondott és ismét átvette a Vasas irányítását. 1970-ben került először külföldre. Görögországban, a Pierikósz csapatánál edzősködött. 1971-ben újra kinevezték szövetségi kapitánnyá. 1972-ben az 1972. évi nyári olimpiai játékok labdaúró-tornáján a válogatottal ezüstérmet szerzett. Ugyanebben az évben az Európa-bajnokságon negyedik helyen végzett a válogatott. 1974-ben tért vissza a régi csapatához, a Vasashoz, mellyel 1977-ben megszerezte negyedik bajnoki címét. Ezután Ausztriában, az Admira Wacker csapatának edzője volt. 1980 és 1981 között újra Görögországon, az Olimpiakósz Pireusznál edzősködött.
1983-ban a Vasas utánpótlás szakágának igazgatója lett, majd 1984-től az első csapat edzője volt 1986-ig. Ebben az időszakban nyerte meg a csapat a Magyar Népköztársaság Kupát. Ezután nyugdíjba vonult, de 1995-ben, hetvenhárom éves korában újra leült a Vasas kispadjára és megmentette a csapatot a kieséstől. Utána a csapat szakmai igazgatója és elnökségi tagja lett.
2007-ben és 2008-ban többször kórházba kellett szállítani szívproblémák miatt. Ettől függetlenül gyakori vendég a Vasas hazai mérkőzésein.
Edzői stílusára a feltétlen odaadás a labdarúgás és a csapat iránt, a szakmai és taktikai precizitás volt a jellemző. Tiszteletére az ő nevét vette fel a Vasas Fáy utcai stadionja.
Díjai

Orth György-életműdíj (1995)
Bay Béla-díj (2002)
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2007)

Pályafutása játékoskén

Vasas: 270 mérkőzés, 87 gól - 1941-55
Válogatottság: 3 mérkőzés - 1945-48

Pályafutása ezdőként
Vasas - 1957-63
Magyar válogatott (pályaedző): 1963-66
Vasas - 1965
Magyar válogatott - 1966-67
Vasas - 1967-69
Pierikosz FC - 1970-71
Magyar válogatott - 1971-74
Vasas - 1974-77
Admira Wacker - 1978-79
Olimpiakosz - 1980-81
Vasas - 1984-1986
Vasas - 1955

(A Wikipédia nyomán.)

Emlékszem, egy régi-régi bejátszásra, talán bajnokavatás volt, talán kupagyőzelem, már nem tudom, csak a közönségre emlékszem, ahogy kórusba kiabálták: Rudi bácsi köszönjük!

Most talán megint minden Vasas drukker úgy érzi, hogy szíve szerint az égre emelné tekintetét, fenn a felhőket fürkészve, hátha egyszer csak feltűnik köztük a legenda arca, amint két felfutás közt lenéz ránk, és teli torokból kiáltaná neki:

Rudi bácsi köszönjük!


Cimkék: Illivszky, vasas, magyar foci
11 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

1. kerék 2008-09-24 23:22:58
"84 nyara!első edzés a VASAS-ban.
ki jött egy "manus" és azt mondta:fiam igy akarsz futballozni nadrág nélkül? én mondtam neki ,hogy van gagyóm csak olyan nagy a mez ,hogy nem látni a nadrágot...(akkor még 152 cm)meg simogatta a fejem és azt mondta nem centire mérik az embert!
menj és csináld........NAGYON SAJNÁLOM. ÉG VELED RUDI BÁCSI.

Szóljon hozzá!