Történelmi meccsre készült a „hírős város” csapata. Végül nem várt események tették a vártnál is emlékezetesebbé az összecsapást.
Története első élvonalbeli
mérkőzésére készült az 1911-ben
alakult KTE csapata. Nyilván ha egy csapat majd' 100 évet
vár a legfelsőbb osztályban való bemutatkozásra
akkor az egy emlékezetes meccs minden szurkoló számára.
Meg persze a játékosoknak is. Hát aztán
nem várt izgalmak adódtak, még a meccs
megrendezése is kétségessé vált.
Történt ugyanis, hogy
vasárnap a csapat közös kajáldán vett
részt. Gondolom a jól sikerült felkészülés
lezárásaként, illetve a másnapi meccsre
hangolásként. Igen ám, csakhogy az asztalra
került némi gyomorrontást előidéző étek
is. Állítólag a sütemény volt a
ludas. Mindenesetre utána jártunk, a szakács nem
paksi volt. :)
Így aztán olyan komoly
gyomorrontás lett a vége, hogy a csapat nagy része
kénytelen volt a kórházban tölteni a hétfő
délelőttöt. Azon meg nem nagyon lehet vitatkozni, hogy
nem igazán van olyan szakember aki a kórházban
fekvést jelölné meg a meccsre készülés
legideálisabb módjának.
Aztán csak eljött a hétfő
este is. A csapatok kifutottak a kecskeméti gyepre, persze az
azért véleményes, hogy a KTE játékosai
mennyire voltak 100%-os állapotban, de becsületükre
legyen mondva így is kitettek magukért. Gyanús,
hogy aznap este nem csak rajtuk múlott, hogy a Paks
győzelemmel távozott. A paksiak gyorsan megszerezték a
vezetést Bács-Kiskun megye fővárosában,
ám a kecskeméti lilák nem adták olcsón
a bőrüket. Csipkedték magukat becsülettel, siettek
mint akiknek „nagydologuk” van. -Ez annyira magas labda volt, na-
Jött is az egyenlítés. Na meg jöttek az újabb
csapások a lilákra. Kriston Attila megúszott egy
kiállítást a Paksból, majd Tököli
Attila, szintén a Paksból, kis kézimunka után
megszerezte a győztes gólt is. Aznap nem az Attila volt a
legnépszerűbb keresztnév Kecskeméten. Nos erre
mondják, hogy „Szegény embert még az ág
is húzza”.
Mindent összevetve úgy
érzem, nem sikerült rosszra a KTE bemutatkozása.
Tudom, furcsa ilyent írni egy hazai pályán
elvesztett meccs után, de figyelembe véve a
körülményeket és azt, hogy a beszámolók
szerint egy kifejezetten jó iramú, élvezetes
mérkőzést láthatott a publikum, én azt
mondom nem égett meg a Kecskemét. Ha nem lett volna
ilyen előjátéka a mérkőzésnek vagy
legalább nincs ez a két bírói baki... Így
sem érdemeltek vereséget, de a futball nem mindig
igazságos játék. Nem tartom valószínűnek,
hogy a kecskemétieknek kiesési gondjaik lesznek idén.
Egy jó középcsapat mindenképp kijön
ebből a gárdából.
Csak tessék vigyázni a
vacsorákkal!