Történelmi meccsre készült a „hírős város” csapata. Végül nem várt események tették a vártnál is emlékezetesebbé az összecsapást.

Története első élvonalbeli mérkőzésére készült az 1911-ben alakult KTE csapata. Nyilván ha egy csapat majd' 100 évet vár a legfelsőbb osztályban való bemutatkozásra akkor az egy emlékezetes meccs minden szurkoló számára. Meg persze a játékosoknak is. Hát aztán nem várt izgalmak adódtak, még a meccs megrendezése is kétségessé vált.

Történt ugyanis, hogy vasárnap a csapat közös kajáldán vett részt. Gondolom a jól sikerült felkészülés lezárásaként, illetve a másnapi meccsre hangolásként. Igen ám, csakhogy az asztalra került némi gyomorrontást előidéző étek is. Állítólag a sütemény volt a ludas. Mindenesetre utána jártunk, a szakács nem paksi volt. :)

Így aztán olyan komoly gyomorrontás lett a vége, hogy a csapat nagy része kénytelen volt a kórházban tölteni a hétfő délelőttöt. Azon meg nem nagyon lehet vitatkozni, hogy nem igazán van olyan szakember aki a kórházban fekvést jelölné meg a meccsre készülés legideálisabb módjának.

Aztán csak eljött a hétfő este is. A csapatok kifutottak a kecskeméti gyepre, persze az azért véleményes, hogy a KTE játékosai mennyire voltak 100%-os állapotban, de becsületükre legyen mondva így is kitettek magukért. Gyanús, hogy aznap este nem csak rajtuk múlott, hogy a Paks győzelemmel távozott. A paksiak gyorsan megszerezték a vezetést Bács-Kiskun megye fővárosában, ám a kecskeméti lilák nem adták olcsón a bőrüket. Csipkedték magukat becsülettel, siettek mint akiknek „nagydologuk” van. -Ez annyira magas labda volt, na- Jött is az egyenlítés. Na meg jöttek az újabb csapások a lilákra. Kriston Attila megúszott egy kiállítást a Paksból, majd Tököli Attila, szintén a Paksból, kis kézimunka után megszerezte a győztes gólt is. Aznap nem az Attila volt a legnépszerűbb keresztnév Kecskeméten. Nos erre mondják, hogy „Szegény embert még az ág is húzza”.

Mindent összevetve úgy érzem, nem sikerült rosszra a KTE bemutatkozása. Tudom, furcsa ilyent írni egy hazai pályán elvesztett meccs után, de figyelembe véve a körülményeket és azt, hogy a beszámolók szerint egy kifejezetten jó iramú, élvezetes mérkőzést láthatott a publikum, én azt mondom nem égett meg a Kecskemét. Ha nem lett volna ilyen előjátéka a mérkőzésnek vagy legalább nincs ez a két bírói baki... Így sem érdemeltek vereséget, de a futball nem mindig igazságos játék. Nem tartom valószínűnek, hogy a kecskemétieknek kiesési gondjaik lesznek idén. Egy jó középcsapat mindenképp kijön ebből a gárdából.

Csak tessék vigyázni a vacsorákkal!