Egy kupameccs utóélete

 Azt már előre sejteni lehetett, hogy viharos lesz az FTC-Békéscsaba kupameccs. Pláne mikor kiderült, a mérkőzést egy bizonyos Alvaro (sokak szerint Alvajáró) Garcia Miquel dirigálja. Már amennyiben jellemezhetjük dirigálásként azt a tevékenységet, amit a chilei spori művel. Hiszen ez a meccs is (szokásához híven) lassan, de biztosan csúszott ki a kezei közül. Ugye ő az a játékvezető, akire minden ismertebb honi edző legalább egyszer kiakadt már. Hogy nem ok nélkül, azt ezúttal az Üllői úton prezentálta a nagyközönségnek. Mondjuk úgy, nagy kanala volt abban, hogy a futballmérkőzésnek induló rendezvény a végére már inkább pankrációra hasonlított...

Számos felettébb vitatható, sőt, néhol érthetetlen/értelmezhetetlen ítélete mellett a „Klein lerúgása”-ként elhíresült eset váltotta ki a legnagyobb vihart. Mint ismeretes, a találkozó második félidejében a békéscsabai Balogh Miklós egy brutális belépővel vétette észre magát. (úgy látszik nem eléggé, hisz Garcia sporttárs figyelmét mégiscsak elkerülte) A labda Klien felé gurult, Balogh megnyújtott lábbal „rárepült” és, ahogy mondani szokás „letalpalta” a labdát elrúgni igyekvő védőt. A cseh játékost rövid ápolás után a mentő vitte el. Ez tízből kilenc játékvezetőnél azonnali piros, teljesen jogosan. Pláne ha hozzátesszük, Otten, néhány perccel ezt megelőzően, például azért kapott sárga lapot, mert túlságosan örült a góljának... Nem, nem vetette le a mezét vagy tett obszcén mozdulatokat, egyszerűen csak futott a közönség felé és megkerülte a kaput, vidáman és ez már kiverte a biztosítékot Garcianál. A brutális letalpalás azonban még csak sárgát sem ért, sőt, a Békéscsaba kapott szabadrúgást... A dolog pikantériája volt, hogy eddigre (60. perc) az FTC már mindhárom cserelehetőségét kihasználta (mindannyiszor sérülés miatt), így a hátralévő félórát emberhátrányban kellett lejátszania.

Igazából a játékvezetéssel nem kívánok foglalkozni, nem ez volt a chilei első, bakiktól hemzsegő meccse (mint utaltam rá, lassan már minden edzővel összeveszett legalább egyszer) és tartok tőle, hogy nem is az utolsó. Mentségére szóljon, hogy nehéz mérkőzés volt (bár ő tette azzá, mert nem tartotta kézben), illetve az, hogy ő tényleg össze-vissza fújt, így nehéz lenne bármiféle következetességet felfedezni a tevékenységében. Ergo nem egyik vagy másik csapatnak kedvezett vagy, hogy úgy mondjam csalt, hanem ő tényleg ennyit tud. (már amennyiben ez mentség)

Ezt aztán szóvá is tette Orosz Pál, az FTC Zrt részéről, egy, az MLSZ-nek küldött levélben (ami nyilvános lett). Ebben a levélben, a félreértések elkerülése végett, már az elején leszögezi (és a terjedelmének felében ezzel foglalkozik), hogy az FTC nem kíván semmiféle „jogorvoslatot” magának és természetesen elfogadják a pályán elért eredményt, ezzel nem is kívánnak foglalkozni a továbbiakban, viszont azt határozottan szeretnék, ha Kleinnek, mint utóbb kiderült szándékosan súlyos sérülést okozó békéscsabai játékos büntetést kapna. Orosz arra is kitér, hogy a kudarc okait házon belül kell keresniük, ami nyilván igaz is, hiszen bíró ide vagy oda, azért a két meccsen nagyjából húsz gólhelyzetből kettőnél többet illett volna bevágni. Kb. ugyanezt nyilatkozta Détári Lajos is a Nemzeti Sportban, kiegészítve azzal, hogy leginkább őt terheli a felelősség.

Na de aztán ez beindította a „megmondást”. Hülyébbnél is hülyébb „okoskodások” kerültek elő, nem a média részéről, mert a szaksajtóban nagyjából egyöntetű vélemény volt, hogy Garcia kritikán aluli teljesítményt nyújtott, sokkal inkább az önjelölt megmondóemberek részéről.

A lehető leghülyébb magyarázkodás címét mindenképp Pásztor József érdemelte ki. A Békéscsaba mestere azt ecsetelte, hogy játékosa valójában csak megijedt a labdát elrúgni készülő Kleinttől és ezért csúszott oda neki, illetve emelte fel a nyújtott lábát. És igazából az egész Klein hibája, há' mé' kellett neki belerúgnia szegény Balogh talpába? Na bumm. Eljátszottam a gondolattal, ezentúl milyen „Pásztori” magyarázatok kerekedhetnek az edzők részéről:

Lökés:

„Játékosom észlelte, hogy az ellenfél támadója majdnem a labdára lépett, így megrémülve egy esetleges bokaficam lehetőségétől, ijedtében megpróbálta megtámasztani a támadót. Arról igazán nem ő tehet, hogy az ellenfél játékosa elvesztette az egyensúlyát.”

Mezrángatás:

„Védőnk észlelte, hogy a kiugró támadó és a kapusunk is rástartolt a labdára, megrémült annak gondolatától, hogy azok ketten összeütköznek, amiből komoly sérülés is lehet, ezért próbálta meg félrerángatni a kiugró támadót. Valójában egy komoly sérülésveszély elhárításán fáradozott.”

Kezezés:

„Játékosom egyszerűen csak észlelte, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a beívelt labda rosszul találja el valaki fejét, így komoly sérülést is okozhat, akár szemhéj felrepedést, orrcsont törést vagy agyrázkódást is, így azonnal akcióba lépett és, természetesen kizárólag a pályán lévők védelme érdekében, arrébb paskolta a labdát”

Na de viccet félretéve, közben nem várt fordulatot vettek az események, mert míg Pásztor József „vicces” magyarázatokkal szórakoztatta a nagyérdeműt (és mosdatta játékosát), addig ez a szerencsétlen Balogh (már elnézést), egy ismert közösségi portálon (nevezzük fészbúknak) nyilvánosan azzal hencegett, hogy nem véletlenül rúgta ő meg ezt a cseh vitézt. Kvázi beismerte a dolog szándékosságát. (mondjuk a felvételeket nézve eleve nehéz lett volna elhinni, hogy nem szándékos volt) Nagy kérdés, hogy hogyan lehet valaki ennyire hülye? Azért az alapszabály, még ha íratlan is, hogy ilyenkor meghúzza magát az ember, igyekszik kerülni a témát vagy éppen arról győzködi a publikumot, hogy dehogyis akarta ő ezt szándékosan, egy szerencsétlen véletlenről van szó.

Azért azt meghallgattam volna, mit mondott Pásztor Baloghnak, mikor először összefutottak az eset után... Gondolom valami olyasmit, hogy „hát ennyire hülye nem lehetsz fiam, én itt bohócot csinálok magamból, hogy kimosdassalak, te meg ország-világ előtt beismersz mindent?”