FN Blog / Fociblog / Képmutatás, profizmus, ilyesmi...
Nyomtatás Betűméret
Képmutatás, profizmus, ilyesmi... 2011-08-26 17:25:48
Egy régi történet jutott eszembe a minap, némi tanulsága is van, talán.

 

A nyári szünetet ezennel lefújom, legalábbis a magam részéről letudtam, és újra aktivizálom a blogot. Már csak azért is, mert mint tudjuk, vezetők jönnek, vezetők mennek, de a hülyeség örök, pláne igaz ez a magyar focira. A legújabb és egyértelműen legfenomenálisabb ötlet, hogy ezentúl meccsnapokon ne lehessen jegyet venni a meccsre. És ez nem vicc! Bár kétségtelenül annak tűnik. No, de erről majd legközelebb.

A minap jutott eszembe egy régi történet, még a '90-es évek közepéről, az akkori Ajaxról. Gondolom a többségnek nem nagyon kell bemutatni azt az Ajaxot. A most ifjú korosztály, akik a mai csapatot látják, talán el sem hiszik, micsoda csodacsapat volt az. Finidivel, Litmanennel, Overmarssal, a de Boer testvérek, Kanu, Kluivert... Nem sorolom, fantasztikus gárda volt. Szó szerint végigverték a világot, gyakorlatilag amiben indultak, azt mindent megnyertek. Bl-t, európai szuperkupát, Világkupát. Nem volt ellenfelük.

Ez a csapat látogatott '95-ben az Üllői útra, Bajnokok Ligája meccsre. A Fradi egy félidőn át tartotta magát, aztán, mint abban az időben annyi más esetben, ott is beindult az Ajax henger.

Aztán a meccs utáni sajtótájékoztató legalább annyira emlékezetesre sikeredett, mint maga a mérkőzés. Történt ugyanis, hogy Louis Van Gaal, a hollandok szakvezetője igencsak kikelt magából. Konkrétan a szurkolók „huhogása” miatt. Mint megjegyezte, mégis csak tűrhetetlen, hogy egy európai kupameccsen bizonyos játékosait „kihuhogják”. Nyilvánvalóan nem a finn Jari Litmanen volt az „áldozat”. Bőszen ostorozta a Ferencváros szurkolóit, külön kitérve a rasszizmus gusztustalan mivoltára. Már-már elszégyellte magát minden magyar, hogy lám, idejönnek ezek a fejlett nyugatiak, az haladó nézeteikkel, intelligens hozzáállásukkal és mit látnak? A kő kemény, rasszista Balkánt.

Igen ám, de nem sokkal ezután „robbant a bomba” az Ajax háza táján. Ez volt ugyanis az az Ajax, ami utólag arról híresült el, hogy a csapat fehér bőrű játékosai nem voltak hajlandóak egy asztalhoz ülni a feketékkel az étkezések alkalmával, ugyanis nem tartották méltónak rá őket. Ugyanígy a túrák alatt egy „fehér szobába” sem kerülhetett fekete játékos, mint ahogy közös tussolót sem voltak hajlandóak használni velük. Ennek tükrében azért kicsit átértékelődtek a holland mester szavai. Képmutatás? Persze, hogy az. Talán az első alkalmak egyike volt, mikor kezdtünk ráébredni, miről is szól a „nyugati társadalom”. Image, ami mögött sokszor távolról sem az van, amit a felületes szemlélő lát.

De mégsem erre szeretnék rámutatni, hanem arra a kő kemény profizmusra, ami azt a gárdát jellemezte. Mert, azt hiszem aki látta azt az Ajaxot játszani, egyetért velem abban, hogy a pályán látottak alapján eszébe nem jutott volna az embernek, hogy ilyen ellentétek vannak az öltözőben. Hogy miért? Mert ezek a játékosok valóban vérprofik voltak. Nem úgy, ahogy a honi labdarúgóink, akikre ugye közel sem a gondolkodásmódjuk, mentalitásuk miatt használjuk a „profi” kifejezést, inkább csak azért, mert ebből élnek. Persze az Ajax játékosai is „ebből éltet”, de ők fejben is professzionálisok voltak. Mindegyik éhezte a sikert, nagy akart lenni, ugyanakkor tudta, felfogta, hogy ez egy csapatjáték, ahol a siker akkor jön, ha a pályán lévő 11 csávó egy emberként gondolkodik, egy „gépezetként” működik. Ha ez nincs meg, ha köpködnek egymásra, ha nem passzolok neki, mert ő „fekete”, ha nem segítem ki a védekezésben, mert ő „fehér”, akkor az egész csapat bukik, nem csak az a „fekete srác”. És éppen ezért, lehetettek bármekkora ellentétek a mindennapokban, az étkezőasztalnál vagy a tussolóban, ha megszólalt a kezdő sípszó, akkor arra a 90 percre egycsapásra elszállt minden. Azokon a 90 perceken nem voltak fekete meg fehér játékosok, csak piros-fehér Ajax mezes csapattársak, akik mind ugyanazért küzdenek.

Jó lenne ezt eltanulni egyszer. Na persze nem a széthúzásra, acsarkodásra gondolok, mert az nekünk alapból nagyon megy. Abban a világ élvonalához tartozunk, akár tanítani tudnánk, olyan profik vagyunk benne. Hanem erre a másikra utaltam. A profi szemléletre. Hogy ha „meló van”, akkor meló van, akkor nincs helye a széthúzásnak, mert csak úgy lehet eredményt elérni, ha minden pályára lépőnek egy irányba mozog az agya. Ha már kétfelé gondolkodnak, netán három felé, abból már nem lesz parádé.

Persze nem csak és kizárólag a futballban lehetne megfogadni ezt a tanácsot...


Cimkék: ajax, világfoci
775 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

2. Noti 2011-08-27 21:10:59
igen Boomy, sajnos igazad van.
nem is az a baj, hogy vannak ellentétek az emberek közt, ez igazából természetes egy társadalomban, a baj az, hogy nem tudjuk ezeket félretenni, akkor sem ha szükség lenne rá, hogy összefogjunk, mert csak azzal tudnánk előrelépni.
1. boomy 2011-08-27 19:05:27
alapigazsagokat sorolsz,de a magyar sajnos mar csak ilyen.nem tartunk ossze,nem segitjuk egymast,es a semmiert varjuk a nagy penzeket.ez minden szinten igaz az elet minden teruleten.ezert lehetett az ,h sok "kivalo" labdarugonk,zsebeben az oly ahitott nyugateuropai szerzodessel sem volt hajlando tisztessegesen megtanulni az ot alkalmazo klub orszaganak a nyelvet.

Szóljon hozzá!