FN Blog / Fociblog / De miért mindig későn Lajos?
Nyomtatás Betűméret
De miért mindig későn Lajos? 2011-06-08 19:53:43
A San Marino-Magyarország szünetében ütött fülön Döme monológja. Már annyiszor hallottam, annyi exjátékostól. Mi lenne, ha kicsit előbb eszmélnének.

 

Szép lassan csordogált az első félidő, a maga medrében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt a meccs. Igazából egész élvezhető, kellemesen élvezhető összecsapás volt. Mármint a számunkra, nyilván San Marino drukkerhada másképp látta.

Vannak azok a meccsek, amik azért élvezhetők, mert parádésan jók. Meg vannak azok, amik azért, mert akadnak szép megmozdulások, jó támadások és főleg, mert már az első perctől látja az ember, hogy a maga csapata fog nyerni. No ilyen volt ez a meccs is. Idegeskedni valója nem sok akadt a magyar drukkernek. Folyamatosan nálunk volt a labda, támadtunk, megvoltak a helyzetek, az ellenfél meg hébe-hóba lépte csak át a félpályát. Olyankor sem kerülgetett az infarktus, mert biztos volt abban az ember, hogy úgyis hárítjuk az ellencsapást. De ha nem és valami csoda folytán gólt szerez San Marino, akkor sincs baj, mert csak idő kérdése, hogy rúgjunk 2-3-at, ha kell. Megvoltak a ziccereink is, azt, hogy a félidőben csak 1-0-ra vezettünk, inkább a szerencséjének, illetve 1-2 tévesen behúzott lesnek köszönheti az ellen, mintsem a játékának. Na meg annak, hogy kicsit félvállról vettük ezt a meccset. Ám, ellentétben Luxemburggal, ezúttal jó értelemben véve vettük félvállról. Már ha van ilyen, akkor ez az volt. Úgy értem, hogy nem arról volt szó, hogy ellébecoltunk a pályán, azt' majd csak lesz valami, hanem járattuk a labdát, vezettük a támadásokat, de általában kicsit túlcifrázták a srácok. Mondhatni, próbálták kicsit élvezni a játékot, kicsit talán a közönségnek is játszani. Így fordulhatott elő, hogy mikor már bejátszottuk magunkat a tizenhatoson belülre és normál esetben már rég jöhetett volna a lövés, akkor egy újabb passz jött, hogy a 95%-os ziccer helyett 100%-os legyen. Csak ezekre már sikerült odaérni a védelemnek is. Erős a gyanúm, hogy ha nem feltétlen törekszünk arra, hogy ziccerig vigyük a labdát, hanem már a tizenhatos előteréből tüzelünk, akkor már az első félidőben megvan a 3-4 gólos vezetésünk. Na de én úgy gondolom, hogy ez így egy San Marino ellen bőven belefért. És nem bántsuk a srácokat azért, mert próbáltak szórakozni és főleg ezzel minket szórakoztatni, ezen a kellemes nyári estén. Ez az ellenfél nem az a fajta ellenfél, akik ellen foggal-körömmel kell küzdeni, csípni, harapni és maximális koncentrációval próbálni befejezni a támadást. San Marino, a képességei okán, tipikusan az a fajta ellenfél, akik ellen nyugodtan lehet játszani is. Próbálgatni az utolsó passzokat, hogy bejön-e egy-egy csel vagy éppen az, ha lövés helyett hátra gurítom a második hullámban érkezőnek.

Ezért sem igazán értettem a szünetben Détári őszintének tűnő „kirohanását”, hogyaszondja csak egy góllal vezetünk, meg miért nem lehetett már az elején „elintézni” őket, stb. No meg, hogy az első 20-25 percben iszonyatosan meg kell pörgetni és legalább tíz gólt rúgni. (ha nem is szó szerint, de ez volt a lényege)

Azért is furcsállom ezt egy kicsit, mert nem az első olyan exjátékostól hallok hasonló megnyilvánulásokat, aki a közelmúltban (még Döménél is jobban a közelmúltban) akasztotta szögre a stoplist és lett edző, szakkommentátor, stb. Érdekes, hogy ezeket az elveket sosem sikerült tetten érnem náluk (sem) még aktív játékos korukban. Valahogy míg ők voltak pályán, megfelelő volt számukra az is, ha nem az elsőtől az utolsó percig kellett robotolni. Kicsit mintha későn ébredtek volna az elmúlt évtizedekben a játékosaink. Amikor eljött a pillanat, hogy „letészem a lantot”, megvolt a búcsúmeccs is, aztán reggel arra ébredtek, hogy hirtelen beléjük hasított a megvilágosodás, hogyan is kellene játszani a focit. Előtte sajnos nem. 10-15-20 évet lehúztak „profiként” a félhomályban, aztán a búcsúmeccsük másnapján villámcsapásként jött a felismerés. Azóta meg hangoztatják is, hogy tudják. Kár, hogy nem előtte tudták...

Persze tudom, nem éppen Détári Lajos az akin a leginkább számon kérhető, hogy „ha te ezt így tudod, akkor miért nem csináltad”, hiszen ő azért vitte valamire játékosként. Annak ellenére, hogy persze megvoltak a maga kis hibái, hiányosságai (kinek nincsenek?), de kétség kívül hosszú ideje várunk, hogy ha már Puskásaink nincsenek, legalább egy-két Détárink legyen a pályán.


Cimkék: magyar foci, eb selejtező
831 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!