FN Blog / Fociblog / Célfutball
Nyomtatás Betűméret
Célfutball 2011-04-28 19:55:15
Persze akkor is mindenki nyerni akart, de nem mindenáron. Azon az áron nem. A sportszerűtlenség, a becstelenség arán inkább nem.

 

Valamikor még igazi sport(szerű)emberek játszották a futballt. Volt értéke a JÁTÉKNAK, így csupa nagybetűvel. És valóban a játéknak, a szemgyönyörködtetőnek, a támadónak. Persze fontos volt akkor is a győzelem, a siker, de nem mindennél fontosabb. Nem volt fontosabb például a sportszerűségnél. Igazi sportemberek feszültek egymásnak, foggal-körömmel harcoltak, de csak a sportszerűség keretein belül. Sportszerűtlenül viselkedni a pályán, szégyen volt. Nagyobb szégyen, mint a vereség.

Biztos vannak, akik emlékeznek még a legendás történetre, sokan viszont nem, így megemlítem. Még dédnagyapáink idejében megegyezett egymással az FTC és az MTK elnöke, hogy egymástól nem csábítanak el játékosokat. Ezt ők akkor így tartották sportszerűnek. Kezet ráztak és onnantól kezdve ez így volt, mindenféle szerződés vagy kötelezvény nélkül. Mert, mint mondták, ha két úriember szavát adja valamire, azt felesleges is papírra vetni, hiszen amúgy is úgy lesz. A becsületével senki sem játszik.

Kedves kis történet, már-már hihetetlen a mai „némi vélt vagy valós előny reményében akár a szemed is kikaparom” típusú világban. Volt egyszer ilyen is a futball és annak környezete. Volt, hogy nem minden csak az eredményről szólt, hanem a sportról, a szurkolóról, a sportszerűségről. Persze akkor is mindenki nyerni akart, de nem mindenáron. Azon az áron nem. A sportszerűtlenség, a becstelenség arán inkább nem.

Aztán elszaladtak az évek, az évtizedek és velük ez a felfogás is. Rengeteget változott a futball és annak közege. Ma már „célfutball” van, egyre inkább, egyre több helyen. Ma már csak az eredmény számít, az ahhoz vezető út már egyre inkább lényegtelen. Ma már, ha felteszik a kérdést, sportszerűség vagy győzelem, mindenki az utóbbira voksol. Mára már eljutottunk odáig, hogy a sztáredző úgy küldi pályára a favágóját játékosát, hogy az üssön-vágjon-rúgjon-harapjon, lehetőleg már a meccs elején vegye el az ellenfél pengésebb játékosainak kedvét attól, hogy fickándozzanak a pályán. Ma már nem lefocizni kell az ellenfelet, férfias, becsületes küzdelemben legyőzni, hanem a kulcsjátékosait „kiiktatni”, „levenni” a pályáról. Bármi áron, bármilyen eszközzel. „Megölni” a futballját. Szerencsére még nem magát az ellenfelet kell megölni, csak a játékát. „Csak” a játékot.

Az egész a tegnapi Bl-elődöntő alatt jutott eszembe. Konkrétan Pepe, a Real Madrid játékosának „játéka” láttán. De persze egyáltalán nem csak a Real-Barca-ról szól.

Bár csak arról szólna...

Célfutball van. De azért a játékot, ha lehet, ne öljétek meg!


U.i.:

Azért a félreértések elkerülése végett, bár most Pepe lett kiemelve, nem csak róla szól a történet. És nem csak a „rugdosódókról”, ugyanúgy a „színészkedőkről”, a notórius fetrengőkről, akik ugyanúgy sportszerűtlenek, ugyanúgy idegesítőek és ugyanúgy megölik a játékot.


Cimkék: világfoci, célfutball, bl
7 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!