FN Blog / Fociblog / Értelmetlen ultimátumok
Nyomtatás Betűméret
Értelmetlen ultimátumok 2010-10-17 13:08:12
Hatpontos vagy négypontos, lényegében mindegy, a logikáját nem értem.

Bevett szokássá kezd válni a futballban, hogy egy-egy sikertelenebb széria után „ultimátumot kap” az edző. Általában a „két meccs, hat pont”-ban fogalmazódik meg a klubvezetés azzal kapcsolatos elképzelése, hogy mikor is látják értelmét a tréner megtartásának. Persze vannak ettől eltérő esetek is, a kisebb étvágyú klubvezér kiegyezik a két meccsen megszerzendő négy bajnoki ponttal is. Idehaza legutóbb Csertő mester kapta meg a maga kis ultimátumát. Ha jól emlékszem, ő a négypontos kosárba került, de valójában nem is ez a lényeg. Azt azért tisztázzuk, nem kimondottan Csertői mellett akarok én itt kardoskodni. Általánosságban írom amit írok, a Hali mestere csak véletlenül került a képbe. Illetve azért, mert az ő ultimátuma kapcsán most megint eszembe jutott azok értelmetlensége.

A foci nem egy olyan sportág, amiben ennyire leegyszerűsítve lehetne mérni egy csapat (vagy akár egy edző) teljesítményét. Annál azért sokkal összetettebb és sokkal bonyolultabb dolgok vezetnek egy-egy meccs megnyeréséhez vagy éppen elbukásához. Egy mérkőzésen a siker vagy a bukás nem feltétlen csak és kizárólag az edző kvalitásán múlik. Vannak olyan sportágak, általában az egyéni sportok, ahol lehet ennyire leegyszerűsítve megfogalmazni az elvárásokat. Ilyen például a futás. Azt mondani egy sprinternek, hogy ha lefutod a 100m-t tizenegy másodpercen belül, akkor jó vagy, akkor foglalkozunk veled, ha nem, akkor mehetsz amerre látsz, na az például már közelebb áll a realitáshoz. A sprinter odaáll a célvonalhoz és bemutatja mit tud. Nincs ellenfele, aki akadályozná a teljesítményleadásban, nincs játékvezető, aki egy-egy hibás döntésével lehetetlen helyzetbe hozná az adott „meccsen”. Van ő, meg a stopperóra ami ellen küzd. De a stopperóra nem könyököl és nem rúg oda, pláne nem hoz hibás döntéseket, amikkel megpecsételné a sorsát. Ott valóban az ő teljesítménye számít, amit lehet értékelni. Ha három nekifutásból sem tudja hozni a kívánt szintet, akkor lehet azt mondani, hogy köszi, de ez kevés ide.

Na a fociban más a helyzet. Először is, ott nem az edző, tehát eleve nem az értékelt áll a „célvonalhoz” és az ellenfele sem csak a stopperóra. A képzeletbeli startvonalhoz a csapata áll oda, a csapat összetétele meg nem biztos, hogy mindig minden esetben az edző tudását minősíti. Szegény ember vízzel főz, szoktuk mondani, hát a magyar edző is. Feltételezem, nem egészen Csertői hibája (hogy akkor a példánál maradjunk), hogy nyáron a Hali nem a Ronaldinho-Kaka-Pato trióval izmosította meg a támadószekcióját. Gondolom nem arról volt szó, hogy ezen brazilok ott kaparták az öltözőajtót, de a mi Aurélunk felhúzott orral közölte, maximum a tarcsiban tudna valahogy helyet szorítani nekik, mert ő bizony elképzelni nem tud jobbat a Nagy-Oross-Sipos támadósornál. A keret általában aszerint áll össze, hogy a klubnak mire van pénze. Az meg, hogy egy klubnak százmilliója vagy egymilliárdja van a keretre, nem egészen az edző sara. Nem hiszem, hogy van olyan edző az Nb1-ben, aki ne tudna kb. három másodperces gondolkodás után legalább egy tucatnyi olyan játékost felsorolni, akit szívesen látna a keretében. Más kérdés, hogy azon játékosok közül egy-egy levetett zoknija többe kerülne, mint amennyi az adott klub egész éves költségvetése. Így aztán marad a tucatárú. A tehetősebb klubjainknak a jobb minőségű, a kevésbé tehetőseknek meg a maradék.

Aztán ott van ugye a következő probléma, hogy amikor kiadnak egy ilyen ultimátumot valahogy elfelejtik figyelembe venni azt a realitást, ami a klubok játékoskereteinek minőségi különbségéből adódik. Nem tudom, a Haladás vezetői szerint mennyire volt reális az az elképzelés, hogy az igencsak gyengécske kerettel rendelkező és láthatóan hullámvölgyben lévő Halainak majd pont a lendületben lévő és eleve igen jó erőkből álló Újpest otthonában kell bebizonyítania, hogy Csertői mégiscsak jó edző. Ez kb. olyan, mintha Szima azt mondaná Herczeg Andrásnak, hogy ha bucira veritek a PSV-t, akkor jó edző vagy, ha nem, akkor meg mehetsz a francba, mert ilyen béna gyerek ide nem kell.

Nem említettem még a „mázlifaktort”. Van, hogy a mázli sokkal inkább szerepet játszik egy mérkőzés végeredményének kialakulásában, mint az edző tudása. Jöhet egy szerencsétlen belépő, ami kiállítást hoz vagy az ellenfélnek egy büntetőt és máris alapjaiban változik meg a meccs. Akár néhány tizedmásodpercen múlhat, hogy a becsúszó láb a labdát találja el és ezáltal a játékos bravúros szerelést mutat be vagy az ellenfél lába kapja a találatot és máris ott a meccset eldöntő tizenegyes. Ez megint csak nem az edző tudásán múlik, viszont egy olyan dolog, amin elmehet a meccs.

És persze említsük meg a játékvezetést, ami megint csak a tréner feje felett zajlik. A mester tudása arra sincs hatással. Egy ilyen ultimátum után egy gyenge napot kifogó játékvezetői trió kapásból megpecsételheti az edző sorsát. Lehet, hogy jól játszik a csapat, lehet, hogy győzelmet érdemelne, de teszem azt háromszor is tévesen állítják meg a támadásukat les címén, ebből kétszer egyedül törhetett volna kapura a kiugró csatár. Sőt, mondjuk még egy egyértelmű büntetőt sem kapnak meg és döntetlennel zárul a meccs. A kívánt három pont ugye nincs meg, na de jogos a kérdés, ez az edző bűne? Őt, illetve az ő kvalitásait jelzi? Persze ugyanez fordítva is igaz, botrányosan gyengén játszik a csapata, de kap egy kamu tizenegyest, az ellenfél támadásainál meg többször is tévesen húzzák be a lest és ezáltal nyer 1-0-ra. Akkor meg hirtelen jó edző lesz?

Arra akartam utalni, hogy nagyon könnyen kaphat fals képet az, aki egy-egy meccset kizárólag az azon megszerzett pontok alapján akar értékelni. Márpedig ezek az ultimátumok pontosan erről szólnak. A következő két meccsen megszerzed a hat pontot (más esetben a négyet), akkor jó edző vagy, akkor veled képzeljük el a jövőt, ha nem akkor béna vagy, akire nem alapozunk tovább. Butaságnak tartom ezt a fajta megközelítést. Egy szakember megítélése ne azon múljon már, hogy épp milyen napja volt a játékvezetőnek. Egy-két téves bírói döntés és a balekból máris jó edző válik vagy éppen fordítva, az egyébként jó edző kapja meg a „hülye vagy hozzá” feliratú címkét.

Éppen ezért nem értem ezeket az ultimátumokat, nem értem a logikáját a dolognak. Értenék egy olyan ultimátumot, ami arról szól, hogy a következő két-három meccs után leülünk (klubvezetés és az edző), húzunk egy vonalat és reálisan értékeljük ezeket a meccseket. Nem konkrétan, nem csak és kizárólag a megszerzett pontszámok alapján értékeljük őket, hanem az mérkőzéseken látottak, azokon tapasztaltak alapján. És akkor lehet mérlegelni, lehet azt mondani, hogy adott meccsen nem jött ugyan a három pont, de ez inkább a játékvezetésnek volt köszönhető, mintsem az edzőnk tudásának. Vagy éppen fordítva, megnyertük ugyan a meccset, de pocsék játékkal, inkább a sporinak köszönhetően, mint a csapatunknak, így aztán még sincs értékelhető előrelépés. Na és ezek alapján értékelni, hogy kell-e ez az edző tovább vagy sem. Mindenképp értelmesebb dolognak tartanám, sokkal reálisabbnak.

 


Cimkék: magyar foci
3 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!