FN Blog / Fociblog / Az 1-8 margójára
Nyomtatás Betűméret
Az 1-8 margójára 2010-09-29 19:28:45
Valamit elfelejtettem az Újbuda-FTC meccsel kapcsolatban. Most eszembe jutott. Kicsit megkésve ugyan, de ha már megfogadtam...

 

Szóval már a meccs alatt megfogadtam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot. Mármint azt, hogy csupán csak az eredmény „fényében” megalúzernek tűnjön az Újbuda. Mert nem az.

Nem szerecsenmosdatásnak szánom, de aki látta a mérkőzést, az talán egyetért velem. Pár dologban biztosan.

Ez azon furcsa meccsek közé tartozott, mikor egy méretes zakót elszenvedő csapat mégiscsak szimpatikussá válik. Hagyjuk most az eredményt, ne abból induljunk ki. A Fradi ott settenkedik az Nb1. dobogójánál, míg az UTC alsóbb osztályban vitézkedik. Nincs tehát abban semmi különös, ha nem a kiscsapat nyer. Persze most lehet mondani, hogy azért nyolc gól, az mégiscsak nyolc gól, az meg azért gombócból is sok, de vegyük figyelembe, hogy a „nyolcas” elsősorban az újbudaiak felettébb szimpatikus játékának hozadéka. Gondolok itt arra, hogy az UTC egy nyílt, rendkívül sportszerű és őszinte játékot mutatott be. Nem választotta a kiscsapatok fegyverét, a tíz emberrel bekkelünk és vagdalkozunk típusú „játékot”, még akkor sem, amikor az eredmény tükrében talán már indokolt lett volna. (bár ugyan miért lett volna indokolt? Ha már kikapnak, miért ne tegyék azt úgy, hogy a néző képzeletben megtapsolja őket, őszintén) Helyette szinte végig próbáltak támadni, próbáltak játszani, amennyire az erejükből tellett. Nyilván amatőr csapatként, amatőr játékosokként más erőnléttel rendelkeztek, mint ellenfelük. Ennek ellenére, pláne a mérkőzés első felében kifejezetten szép, néhol látványos megmozdulásokat, cseleket, passzokat mutattak be, sőt néhány pofás támadást is végigfuttattak. Nem akarom agyondicsérni őket, hiszen az elég furcsán jönne ki az eredmény tükrében, de tessenek nyugodtan elhinni, valóban szimpatikus volt az a fajta őszinte futball amit tőlük láttunk. Amit még mindenképp ki kell emelni, az a rendkívüli, már-már hihetetlen mértékű sportszerűség, ami az újbudaiakat jellemezte. Direkt „eltettem” magamnak, a Sport TV statisztikái alapján, az első 45 percben mindössze 8(!) szabálytalanságot követtek el az UTC játékosai. Ám úgy tűnik, a szünetben még ezt is soknak gondolták az öltözői megbeszélés során, mert a második 45 percre már csak 6 újbudai szabálytalanság jutott. Ezek közül sem volt egy sem, ami szándékos vagy feltűnően durva lett volna. Különösen jó volt ezt látni egy olyan közegben, ahol a kiscsapatok általános fegyvere, hogy beállunk tíz emberrel bekkelni és aztán ütünk-vágunk-rúgunk mindenkit aki a kapunk felé indul.

Írtam, hogy őszinte futballt játszottak. Értettem ezt arra (is), hogy az egész meccs folyamán nem láttam olyan dolgokat (kamu esések, fetrengések, színészkedés) melyek arra utaltak volna, hogy sportszerűtlen eszközökkel próbálnák befolyásolni a bírói ténykedést vagy az időt húzni. Pedig sajnos ez a fajta mentalitás is kezd egyre inkább divatba jönni, no de nem Újbudán.

Persze lehet azon is morfondírozni, hogy nem lett volna jobb bekkelni, csípni-harapni és megúszni egy 3-4 gólos vereséggel? Én azt mondom nem. Az Újbuda kihozta a maximumot ebből a meccsből. Az FTC által alkalmuk nyílt több százezer tévénéző előtt pályára lépni a kupában és ők maximálisan kihasználták ezt a lehetőséget. Azzal, hogy ez a több százezer tévénéző nem egy átlagos ütve-rúgva-fetrengve bekkelünk csapatként ismerte meg az UTC, hanem egy nagyon is szimpatikus, sportszerű és szerethető kiscsapatként, sokkal többet nyertek, mintha „csak” 5-1-re kapnak ki.

Szerintem.


Cimkék: magyar foci, újbuda, fradi, magyar kupa
9 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

2. Noti 2010-10-01 18:04:54
Tisztelt Sebő!

Próbálkozom a kedvcsinálással. :)
Köszönöm a dicsérő szavakat, no meg a kritikát is. Az utóbbinak nagyobb hasznát veszem. :)
Igyekszem figyelni, figyelgetni az alapvető hibákra, bár -már írtam valahol- számomra egy blog akkor az igazi, ha kicsit sem tűnik „mesterkéltnek”. Szóval ami benne van, az legyen olyan, mint a szerzője. Már úgy értem, azt olvassam és úgy, amit és ahogyan egy szimpla beszélgetés közben hallanék az illetőtől. (mondjuk egy kiskocsmában egy pofa sör mellett) Kevésbé szeretem azokat a blogokat, amin érződik, hogy a szerző szinte minden mondatot többször is „megrágott”. Jobbszeretem a közvetlenebb, egyszerű baráti beszélgetéshez hasonlatos blogolást. Éppen ezért alig van olyan eset, hogy utólag bármit is átfogalmaznék egy-egy bejegyzésben. (pedig, ahogy céloztál rá, vannak mondatok amikre ráférne egy kis „megrágás”)
Nyilvánvaló, hogy ha ezt egy novellának szánnám, akkor nyugodtan rámondhatnánk, hogy katasztrofális. Ott nem megengedhető, hogy az iromány hemzsegjen a szóismétlésektől (nem is ez a bejegyzés, de volt itt egy, amiben annyiszor szerepelt a „meccs”, hogy utólag már én is a fejem fogtam :D), sem az, hogy alapvető nyelvtani vagy mondjuk úgy, nyelvhelyességi hibák legyenek benne. Viszont mindez egy baráti „beszélgetés” során már inkább megbocsájtható.
Mindezektől eltekintve teljesen jogos az észrevétel, ráadásul hasznos is, mivel szeretnék más területen is „nyomulni”, ahol azért már jobban össze kell(ene) kapnom magam. Úgyhogy igenis kell a kritika, az észrevételezés.

Amúgy volt egy másik észrevétel, egy ismerősömtől, hogy én itt szinte beleszuggeráltam, belesulykoltam az olvasóba az „őszinte” és a „szimpatikus” jelzőket az Újbudával kapcsolatban. Nos, ez nem volt szándékos (vagy csak tudat alatt volt az), én így éreztem. :)
1. sebő 2010-09-30 21:18:43
Jópofa beszámoló, meghozta a kedvem az Újbuda-szurkoláshoz. Blogod általában véve is meghozza a kedvem a magyar focihoz, köszi.
A fogalmazásra, szóismétlésekre azért tessék jobban vigyázni.

Szóljon hozzá!