FN Blog / Fociblog / Svéd-Magyar, bunkók a tudatlanok ellen
Nyomtatás Betűméret
Svéd-Magyar, bunkók a tudatlanok ellen 2010-09-05 15:46:41
Egy himnusz alatt nem pofázunk, mert az bunkóság. Képaláírásnál meg vagy tudjuk mit kell odaírni vagy inkább nem írunk semmit. A tévécsatornák „rangadója” 1-1-el zárult, ha úgy tetszik „pontot mentettünk” Svédország ellen.

 

Na nem így kellett volna „pontot menteni”, inkább a pályán, a srácok által. Viszont így jött össze. Mindkét tévécsatorna „megmozdulás” vérciki volt.

Kezdődött azzal a sztori, hogy kb. fél órával meccs előtt Faragó Richárd svédországi bejelentkezését hallgathattuk. Ezzel persze semmi baj nem lett volna, ha a magyar rendezőnek sikerült volna egy olyan vágóképet találnia Richárd monológjához, melyen a svéd játékosok nem a nemzeti himnuszukat éneklik. Bizonyára annyira szűkös lehet a Sporttévé archívuma, hogy sehol sem találni benne olyan jelenetsort, amin teszem azt pályára vonulnak a svédek vagy egyszerűen csak labdázgatnak, esetleg a svéd szurkolók szurkolnak, így kénytelenek voltak eppen pont azt bevágni, ahogy a játékosok és a szurkolók a himnuszukat éneklik. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy a játékosok a kezdőkörben felsorakozva, vigyázzállásban, arcukon sugárzó büszkeséggel énekelnek, közben a svéd zászlók lengenek. Persze az sem lehetetlen, hogy az Internacionálét énekelték, esetleg egy ős-Bikini sláger refrénjét, no de valljuk be, ennek igen csekély a valószínűsége. Hallani ugyan nem hallhattuk, mert „valaki” rutinból levette a hangot, helyette a kommentátor osztotta meg velünk a meccsel kapcsolatos várakozásait.

És akkor tisztázzuk gyorsan, mert úgy tűnik a rendező úrnak ez nem teljesen világos, normális úton szocializálódott ember számára evidens, hogy ha egy rendezvényen felcsendül valamely nemzet himnusza, akkor kuss van. Nem pofázik, nem ossza meg az észrevételeit másokkal, nem bohóckodik, hanem ahogyan az elvárható, csendben végighallgatja azt, ha úgy tetszik megtiszteli ezzel a másikat. Ha másért nem, hát már csak azért is, mert utána ugyanezt várja el a másiktól. Ez alól, mármint a „kuss van” szabály alól egyetlen kivétel van, ha a Himnuszt, tehát a mi himnuszunkat játsszák, mert akkor nem kell csendben lenni, nyugodtan lehet, sőt illik is elénekelni azt. (nyilván valami normális hangnemben és stílusban, mert akinek ez nem megy az inkább maradjon csendben az alatt is) Nos ugyanez vonatkozik a tévécsatornáktól elvárható viselkedési normákra is. Az ő esetükben egy archív felvétel bejátszása, amelyen egy nemzeti himnusz hangzik el, egyenértékű azzal mintha egy rendezvényen vennének részt. Minimális elvárás, hogy olyankor ne pofázzon senki, sem a stúdióban, sem a riporterállásból. Ezen az sem változtat, ha nagy rutinosan leveszik a hangot a felvételről. Sőt, az mondjuk a tahóság egy új válfaja, hogy úgy játszunk be egy himnuszt, hogy levesszük a hangot róla. Kvázi nevetség tárgyává téve a vigyázzállásban tátogó játékosokat. Kicsit olybá tűnt, mint ha a svéd játékosok átszellemült arccal, a meccsel kapcsolatos előzetes kilátásokat énekelték volna meg, Faragó Ricsi hangján.

Tömören, mintegy útmutatásul a tévés rendezőknek, vagy nem játszunk be egy himnuszt és akkor az dumál és arról, aki és amiről akar vagy bejátszunk egy himnuszt, de akkor mindenki csendben végighallgatja azt. Az ilyen „köztes megoldások” a tévés tahóság újabb mérföldkövei. Nem kéne szaporítani őket...

Aztán a svédek visszavágtak, már csak, hogy ők is „csillogtassák” tudatlanságukat. Ez egy ilyen jó kis képzavar na. Ők Orbán Viktort „találták” meg. Azt sikerült kikombinálniuk, hogy ott ül a magyar miniszterelnök, a nevét már nem, ugyanis Gyurcsány Ferenc szerepelt a képaláíráson. Ezen aztán népünk bölcs exvezére, minden Ferenc legnagyobbika alaposan meg is sértődött. A legújabb blogbejegyzésében igyekszik is leszögezni mindhárom olvasója előtt, hogy bizony ez iszonyatos égés volt számára. (na ezen azért lehetne vitatkozni, hogy kinek lehetett nagyobb égés ez a szerencsétlen elírás :)) Lényeg a lényeg, azért ez baromi kínos dolog egy tévétársaság részéről. Most akkor vagy utána nézek a meccsen várhatóan feltűnő illusztris vendégeknek és tudom, ki kicsoda vagy ha ez nem megy, akkor nem keresem őket a kamerával, hogy ne kelljen hasráütésre feliratozni. Mer' ez így biza igen ciki. Szerencsére Csányi Sándorhoz nem írták ki, hogy Kisteleki István, Egervárihoz meg azt, hogy Erwin Koeman. Na az lett volna még gyönyörű...

Igazából nekem (bár persze tudni nem tudom) van egy sanda gyanúm, eleve fogalmuk nem volt a svéd tévéseknek, hogy kit is kéne mutatni magyar miniszterelnökként. Legalábbis abból, hogy nem adtak be közeli képet, csak egy kisebbfajta totált a szektorról, így aztán Orbán mellett még vagy egy tucat körülötte ülő emberhez tartozhatott volna a képaláírás, én arra következtetek, hogy igazából csak annyit tudtak, ott ül valahol a magyar miniszterelnök. Azt, hogy pontosan melyikük az, nem tudták. Így azt gondolták, ha látszik a képen mindenki azon a részen, akkor olyan nagy bakot nem lőhetnek. Mégis sikerült.


Cimkék: világfoci, eb selejtezők
62 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

1. Peterdy 2010-09-13 20:12:06
Nagyon nem írták el, egyik is KISZ-titkár volt, másik is Kisz-titkár volt: ez kedves Magyarország, itt tartunk megint!!

Szóljon hozzá!