FN Blog / Fociblog / Svéd-Magyar, Egervári dilemma
Nyomtatás Betűméret
Svéd-Magyar, Egervári dilemma 2010-09-02 19:35:55
Nehéz kérdés, mi lehet a jó megoldás? Csak utóbb derül ki.

 

Nem könnyű az edzők élete, jut eszembe a svéd-magyar kapcsán. Szóval van az úgy, hogy töprenghet az ember, mondjuk két variáción, aztán döntenie kell. Kicsit lutrivá téve az egészet. Vannak ugye azok a játékosok akik papíron jobb képességűek. Nyilván nem véletlenül szemelte ki és vette magához őket egy-egy külföldi klub. Igen ám, de közülük többen nem igazán jutnak játéklehetőséghez. És itt kezdődik a gond, mert alapvetés, hogy egy játékos „értékét” a pályán csak részben határozza meg az, hogy milyen képességekkel rendelkezik, a másik részt az teszi hozzá, hogy milyen formában van. Például az, hogy mennyire van „meccsben” vagy éppen mennyire küszködik „krónikus meccshiánnyal”.

Aztán meg vannak azok a játékosok, akik talán nem annyira jó képességűek, viszont rendszeresen játszanak a klubjukban. Mondjuk idehaza. Nem annyira toppbajnokságban, de játszanak hétről-hétre. Az meg ugye nem éppen hátrány egy játékosnál, ha hétről-hétre éles meccsszituációkban edződik, nem csak edzéseken rója a köröket.

És akkor adódik a nagy kérdés, ki játsszon a svédek ellen? Ki, mi ért majd többet a pályán? Ki ér majd többet, az elvileg jobb képességű, de kissé „berozsdásodott” játékos, vagy az elvileg gyengébb, ámde „beolajozott”? Mi fog többet érni egy-egy szituációban? A technikai tudás vagy a meccsedzett izmok?

Akár hogy is, a döntést legkésőbb holnap estig meg kell hozni. Aztán, ha úgy tetszik hurokba dugott nyakkal várni az eredményét. Mert, hogy a döntés után már nincs visszaút. És az egyik variáció sikerének kb. ugyanakkora az esélye, mint a másikénak. Nagyjából 50-50%, mert így előzőleg megjósolni szinte lehetetlen. És persze utólag majd azt sem tudja meg senki, hogy mi lett volna ha...

Szóval a meccs elkezdődik, az edző meg izzadhat, hogy vajon jól döntött-e? Akár posztonként, akár egészében. A többi már valamilyen szinten mázli kérdése is. Ha bejön a húzása, akkor hős lesz, akkor zseni lesz, akkor Isten lesz, akivel mindenki fotózkodni akar, akinek a kezét szorongatják, akit tenyerén hordoz a tömeg. Ha meg nem jön be, akkor lúzer lesz, egy béna kacsa, akitől kicsit odébb húzódik mindenki és a tömeg, az ezerfejű szörnyeteg sem a tenyerét nyújtogatja felé, hogy ugyan üljön már rá egy körre, sokkal inkább az öklét rázza némi szitkozódás közepette. Ilyen az edzősors, néha nem feltétlen a szakmai tudásodon, nem csak azon múlik, hogy a menybe vagy a pokolba jutsz-e, hanem bizony a mázlifaktoron is.

A '99-es Bl-döntő jut eszembe. Gondolom a többségnek nem nagyon kell agyonragozni, mi is történt az ominózus Bayern-Manchester párharcon. A németek vezettek 1-0-ra egészen az utolsó utáni percig, mikor is az angolok gyakorlatilag egy perc alatt két gólt szerezve megnyerték a kupát. És hogyan is lett Fergi mesterből A Zseni?

Úgy, hogy a Manchester igencsak harmatos támadójátékát látva szinte mindenki egy emberként követelte Sheringham, de pláne Solskjær pályára küldését, de Ferguson csak várt. Aztán a végén bedobta a két támadót és láss csodát, Sheringham a 91. percben egyenlített, Solskjær meg egy percre rá a vezetést is megszerezte. Nyilván, hogy mázlifaktor. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt így tervezték az angolok. Ferguson hozott egy döntést, ami bejött. Szerencse is kellett hozzá, de végül is bejött. És rögtön senki sem firtatta tovább, hogy egy hátrányban lévő csapat miért pihenteti majd' egy meccsen keresztül a kispadon a két sztártámadóját, mert mindjárt igazolódni látszott a döntés.

Mázli? Persze, hogy az. Gyakorlatilag egyetlen percen múlott, hogy Fergi mesterből Sir Alex Ferguson lett a nemzet hőse, és nem Ferguson a barom, aki elkúrta.


U.i.:

Nyilván ezzel nem Ferguson mester szakmai hozzáértését kívánom megkérdőjelezni, hiszen az egyértelműen megkérdőjelezhetetlen. Már csak azért is, mert erősen feltételezhető, hogy az az ember, aki lassan 25 éve ül a Manchester kispadján, na az azért ért „valamicskét” a focihoz. Nem túl valószínű ugye, hogy azért maradhatott ott, mert '86-ban rajta kívül senki nem ért rá leülni a kispadra, aztán meg megfeledkeztek róla...


Cimkék: magyar foci, eb-selejtezők, vállogatott
8 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

2. fair 2010-09-05 08:38:04
Vizsgáljuk meg a Bayern szemszögéből is a 99-es Bl döntőt: az ominózus mérkőzésen a Bayern vereségéhez az is hozzájárult, hogy Ottmar Hitzfeld, a bajorok edzője (aki szintén nem kispályás:az elvesztett Bl-döntő után több alkalommal visszavágott Ferguson mesternek, korábban Bl döntőt nyert a Dortmunddal, és a svájciakat az idén kijuttatta a VB-re, ahol a spanyolokat megleckéztették) szóval a másik edzőzseni óriási hibát követett el, mikor Lothar Matthäust, aki a Bayern védelmét addig irányította, lecserélte kb. a 88. percben. Az ezt követő néhány percben a Bayern védelme teljesen szétesett, és két szöglet után kapott gól megpecsételte a sorsukat.
1. peterdy 2010-09-03 22:07:04
Hát így a meccs után a kérdés eldőlt, de valószínűleg az "olajozott formáció" sem virított volna jobb eredményt. Azt hiszem KOman kivételével a többit ki lehetne paterolni. Reméljük még nem dőlt el a továbbjutásunk sorsa, s bár Vikicsunáj azt ígérte kvalifikáljuk magunkat.

Szóljon hozzá!