FN Blog / Fociblog / Elding, Végh, betojás
Nyomtatás Betűméret
Elding, Végh, betojás 2010-03-29 21:44:33
Ez a meccs most végre megint olyan volt, amit érdemes volt végignézni, végigizgulni.

Komolyan mondom, ez az Eldig betojás. Öt meccsen lőtt négy gólt, a négyet összeadva talán öt méterről. Volt egy ötödik gólja is, azt nem adták meg, na azzal együtt nagyjából meglenne az öt méter. Nem kritikaként írom ezt, kell az ilyen csatár is. Pláne ha így termel. Elding egy amolyan Inzaghi-szerű „gólvonalcsatár”. Lehet, hogy egész meccsen alig-alig említhető a neve, aztán jön az a pillanat amikor éppen pont ott kóvályog a kapu szájában amikor jön a labda, hogy unottan bepofozza azt, kb. 30 centiről. Persze kell egy ilyen csatár is. A Fradiba pont ilyen kellett volna ősszel is és akkor valószínűleg nem megy el annyi labda keresztbe a gólvonal előtt vagy nem vágja ki a védő. Szóval ha tudatosan keresték ezt az Eldinget vagy legalábbis egy Elding-szerű képződményt oda előre, akkor mindenképp nagy ötlet volt. Elding meg telitalálat.

Aztán Végh Zoli is betojás volt hétvégén, a Fradi-Vasas meccsen. Elképesztő volt ez a fószer. Ha azt kérdeznék, ki volt a forduló játékosa/embere/überfasza csávója, akkor nem sokat kéne gondolkodni, csak rávágni, hogy a „Véghzoli”! Zoli két dolgot csinált egész meccsen, vagy épp bravúrt mutatott be vagy épp rákészült a következő bravúrjára. Nagyjából egy tucatnyi ziccert hárított. Érdekes kép volt, mikor elkapta a kamera amint Ferenczi a sokadik Végh által hárított fejese után kínjában elnevette magát. Mást nem nagyon tudott tenni. Szokás mondani egy kapusról ha jó teljesítményt nyújt, hogy amit lehetett fogott. Végh Zolival kapcsolatban az volt az ember érzése, hogy ő ezen a meccsen azt is megfogta, amit elvileg már nem lehetett. Amikor meg mégsem, akkor a kapufa segítette ki. Ahogy mondani szokás, a jó kapusnak szerencséje van. Végh meg jó kapus. És nagyon téved aki esetleg azt hiszi, hogy a Fradi támadói tették naggyá azzal, hogy rendre a kapusba lőtték a ziccereket. Számos esetben valóban jól helyezett lövést/fejest hatástalanított a Vasas kapusa. Mindent fogott, amit lehetett, meg azt is, amit nem. Egyértelműen a meccs legjobbja volt.

Maga a meccs kifejezetten jó volt. Rengeteg helyzet, küzdelem, helyenként pofás támadások. Volt feszültség is a pályán, pont annyi amennyi kell. Mert ennyi igenis kellett, aki mást mond az hazudik. Ez igenis része a focinak. A feszültség, a kisebb viták, összeszólalkozások bőven beleférnek. Legalább láttam rajtuk, hogy ezek tényleg akarnak valamit, nem csak a beleszarok stílusban ellötyögött tesze-tosza kilencven perc. Azért mondom, hogy ennyi feszültség, „veszekedés” belefért, mert valójában nem volt alattomos a meccs. Nem voltak brutális szabálytalanságok, alattomos belemenések, ökölharc, az valóban nem kell egy futballpályára, de ez igen. És ezen a meccsen még napokig lehet majd vitatkozni. Jogos volt-e a büntető? Ha igen, akkor a másik oldalon Elding földbe döngöléséért miért nem járt? Apropó Elding! A Fradi támadójának gatyamadzagja előrébb volt-e 13 centivel, mint a belső védő lábszárvédője, azaz les-e volt-e ez-e? Vagy, hogy mi lett volna, ha...
Ha bemegy az egyik Ferenczi fejes, vagy a kapufa és akkor mennyire tudott volna váltani a Vasas?
Tucatnyi téma, aminek persze nagy jelentősége már nincs, de egy dolgot mindenképp megmutat: ez a meccs most végre megint olyan volt, amit érdemes volt végignézni, végigizgulni. És a lefújás után nem unottan legyintett az ember, hogy na ezt is végignéztem, de minek, hanem sokkal inkább az járt a néző fejében, hogy na ezt még elnéztem volna negyed órát...
 


Cimkék: magyar foci, nb1, fradi, vasas, elding, végh
3 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!