Na ne is legyen üzengetés, maximum ennyi: „Zoli gyere!” „Erwin, jövök!”

 Új (talán forduló) pontjához érkezett a Gera-Koeman „párharc”. Mint ismeretes Zoli meghatározatlan időre lemondta a válogatottságot, eléggé ködös, mondhatni kesze-kusza érvek mentén. Sok dologgal van baja, keveset mondott el belőle, így inkább csak sejthető mi minden van a háttérben. Na meg persze az is sejthető, hogy ha egyszer kipakolna, akkor végleg búcsúzhatna a címeres meztől, de lehet, hogy a hazai focitól is. Itt nem jó tyúkszemekre taposni, gondolta a mi Zolink és inkább csendben, mondhatni angolosan távozott. Pedig egyszer már megérdemelnénk, hogy valaki végre tiszta vizet öntsön azokba a bizonyos poharakba. Talán majd egyszer, addig meg maradnak a sejtelmek, félinfók, meg kényszeredett mosolyok a szurkoló körökben mikor egymást kérdezzük, láttad a „menedzser válogatott” meccsét? Aztán még kényszeredettebb mosollyal kérdezünk vissza: a nagyét vagy valamik „U-sét”? 

De most maradjunk a Zoli-Erwin vonalon. Koeman most megpendítette, hogy Zolinak éppen lenne helye a válogatottban, de úgy érzi nem neki kell megtennie az első lépést. Gera meg erre azt „üzente” a blogjában, hogy nem szeretné címlapokon üzengetve letudni ezt a kérdést. (ő nem szeretné, a média viszont tuti oda-vissza lenne a boldogságtól)
Egyébként történetesen igaza van Zolinak, ha van probléma amit nem lehet újságok hasábjain üzengetve megoldani, akkor ez pont az. (egyébként szerintem egyik problémát sem lehet, de ezt aztán pláne nem) Már csak azért sem, mert bizonyos médiumok, nem is kevesen, hajlamosak a még nagyobb szenzáció reményében alaposan kiforgatni az ilyen üzengetések tartalmát, így aztán végül valószínűbb lenne a békülés helyett egy valódi összeveszés. 

Sérelmeket tisztázni csak négyszemközt lehet, ha van rá hajlam. Koeman küldjön egy „behívót” a következő meccsre, Gera meg fogadja el azt, aztán mikor összetalálkoznak az edzőtáborban, üljenek be egy szobába és négyszemközt rágjanak át minden átrágnivalót. Azzal a megkötéssel, hogy ami ott bent elhangzik az kettejük közt marad. 
Ezt csak így lehet és kellene is, mert ez a helyzet valójában senkinek sem jó...